Dráguló napelemek

Az elmúlt hónapokban érezhetően emelkedtek az építőanyagárak. 

Először arra gondolhattunk, hogy a forgalmazók, kereskedők, kivitelezők kezdik érezni növekvő a piaci igényeket, az otthonteremtési támogatás és a szaldó elszámolás kivezetése miatti „boom”-t és láthatóan még magasabb áron is van kereslet a háztartási naperőművekre. De ettől teljesen függetlenül a gyártói oldalon is érezhetően megindultak az árak, nemcsak nálunk, hanem szerte a világon. 

Mi történt és mire számíthatunk?

Egyrészt globalizált világunkban a 2008-2009-es válság után kedvező gazdasági folyamatok indultak meg, érezhető pénzbőség és alacsony kamatok jellemezték a gazdasági környezetet. Másrészt 2013-14-től komoly dekarbonizációs törekvések és szabályozások jelentek meg számos országban és az EU tagállamaiban, melyek jelentős lökést adtak a zöldenergia terjedésének, ezen belül is elsősorban a napelemes beruházásoknak. 

Az egyre növekvő kereslettel eleinte lépést tudott tartani a kínálat, de néhány váratlan esemény hatására tavaly drámai visszaesés történt.

Első ilyen kiváltó okok a COVID okozta ellátási zavarok voltak, a leállás után az ellátási láncok akadozva indultak újra. A logisztikai cégeknél nehezen indult az újra tervezés, a konténerek eloszlása egyenetlen volt, ezáltal pár hónap alatt megduplázódtak a Kínából Amerikába, Európába történő szállítási költségek.

A másik ok egy kínai szilíciumgyárban, a Daqo cégnél bekövetkezett  tűzre vezethető vissza. 

A szilícium – pontosabban a poliszilícium - a napelemek alapanyaga, amiből nagyjából 500 ezer tonnát gyártanak szerte a világon. A Daqo 6.000 t kapacitással volt jelen, ami azért már számottevő mennyiségnek számít, és a 2020 július 7-iki eset után hosszú kiesésre lehetett számítani.

Ehhez társult, véletlenül és viszonylag gyorsan, hogy a napelemekhez használt üveg ára is gyors emelkedésnek indult. 

2020 júliusa és 2021 február vége között az áruk majdnem megduplázódott. Ennek fő oka, hogy a kínai kormány még 2018-ban betiltotta az üveggyártás bővítését, mertebben az  erősen szennyező iparágban túlkapacitások alakultak ki és korlátozások révén próbálták megfelelő keretek közt tartani a szennyezést. 

Azonban miután időközben megnőtt a kereslet a bifaciális (kétoldalú) napelemek iránt - nyilván ezekhez dupla mennyiségű üveg kell -, ezzel a kereslet-növekedéssel nem tudott lépést tartani a központi szabályozással lekorlátozott üvegipar, tehát elkezdtek drágulni eleinte a bifaciális napelemek.  

A piac így is vásárolt belőlük, emiatt drágultak a normál napelemek is. Ez a drágulás viszont a kínai zöldenergiai célokat kezdte el veszélyeztetni, emiatt a főbb ipari szereplők és helyi pártvezetők a központi vezetéshez fordultak kapacitásbővítés engedélyezése ügyében. 

Az engedélyt rövidesen meg is kapták, viszont jó időbe, majdnem fél évbe telt, mire a bővített kapacitások miatt az üveg ára újra normalizálódott.

Közben egy harmadik, teljesen váratlan esemény – egyesek szerint szabotázs – végleg megindította a gyártói válságot: 

2020. július 19-én robbanássorozat rázta meg a hszincsiangi GCL poliszilícium gyárat. A gyárnak korábban  48 ezer tonna volt az éves kapacitása, ez tehát azzal járt, hogy az előző balesettel együtt a világ gyártói kapacitásának nagyjából 10%-a esett ki több hónapra. Ettől kezdve heteken belül megindult az emelkedési spirál, a poliszilícium ára 2020 július óta a 60  jüanról/kg-ról  immár 200 jüan/kg-ra emelkedett.

(Data compiled from EnergyTrend. China prices in RMB for mono-grade polysilicon. USD:RMB exchanges rates during Q3 2020 ranged between 1:6.8 to 1:6.5. Global pricing in USD.)

A szilícium mellett a szolárpanelek többi komponense, illetve a már említett szállítási költségek is drágultak. 

Mivel az alumínium, ezüst és a réz ára is bő egy év alatt több, mint 50%-kal emelkedett, a műanyag alkotóelemek ára pedig még ennél is nagyobb mértékben nőtt, meg tudjuk érteni a gyártók gondjait. 

Egy darabig a nyereségük terhére elszámolták az alapanyagok árváltozásait, de aztán pár hónapon belül, lassan kénytelenek voltak árat emelni - amit a piac el is fogadott. 

(Ebbe az is be játszott, hogy Kína a dekarbonizációs célokra tekintettel bizonyos mértékű emissziómentes termelési arányt írt elő az áramszolgáltatók számára, ők tehát kénytelenek voltak mindenáron naperőműveket építeni. A kínai szolgáltatók tehát dacára a drágulásnak biztos felvevőpiacot jelentettek a gyártóknak.)

Ezáltal viszont a tengerentúli megrendelőknek kevesebb napelem jutott, ami végül érthetően ismét tovább növelte az árakat. 

A kereslet-kínálat lassú kiegyenlítő hatása érezhető, a kezdeti szállítási gondok, a szuezi csatornában történt hajóbaleset után a panelek ára lassan megnyugodni látszik. Újra elkezdtek termelni a kiesett gyárak, sőt további kapacitás bővítések is várhatók, de nagyobb csökkenésre idén nem lehet számítani.